Emlékszel a régi telefonokra?

Cikkünkben összegyűjtöttünk pár olyan dolgot, amit valószínűleg anno te is megtapasztaltál, vagy csináltál a telefonoddal. Nagy valószínűséggel a mai fiataloknak gőze sincs róla, miről írunk most, ezt csak az fogja érteni, aki a 2000-es évek elején találkozott először mobiltelefonnal. Nosztalgiára fel!

A billentyűzet

Ha a mai fiatal generáció egy képviselője kezébe akadna egy régi, nyomógombos telefon, vajon tudna vele sms-t írni? Az alapvető számgombok segítségéével való írás valódi sportnak számított régen, kiváltképp a prediktív szótár varázslatos erejének köszönhetően.

Mindegyik nyomógombhoz három betű tartozott, az ábécé négy utolsó betűje volt a 9-es gombon. Ha például „B” betűt szerettünk volna leírni, akkor kétszer kellett megnyomni a 2-es számot. Sportot űztünk abból, ki tud vakon, minél gyorsabban sms-t írni.

A cserélhető hátlapok

A telefonoknak többnyire levehető külső burkolatuk volt, melyet akár mi magunk is könnyedén eltávolíthattunk és kicserélhettünk. Nem volt szükség tokokra, fóliákra a védelem érdekében, hiszen a téglára hasonlító Nokia 3310 talán jobban bírta a strapát, mint egy terméskő. Egy időben nagy divat volt a telefonok burkolatainak körömlakkal való díszítése. Ez ma már igencsak elképzelhetetlen tevékenység, nemde?

A levehető borítások előnye, hogy az akkumulátort is könnyen cserélgethettük. A leghihetetlenebb dolog, hogy az akkumulátor anno akár 1 hétig is bírta töltés nélkül. A mai fiatalok számára hihetetlen lehet, hogy egy több napos fesztiválra töltő nélkül indultunk el, hiszen a telefon nem merült le.

Néhány tartalék akksival hónapokra is el tudtunk utazni. Sőt, gyanítjuk, ha ma rálelnénk egy, az ágy alatt porosodó Nokia 3410-es telefonra, még mindig 50%-on lenne a töltöttségi szintje. Ezt a kitartást ma igencsak nagyra értékelnénk, nem?

Persze az is igaz, hogy minden telefonfajtához egyedi töltő kellett, tehát a ma oly egyértelmű töltőmegosztás egymás között anno teljesen lehetetlen volt. A Nokia, Samsung, a Sony Ericcson és mások mind saját gyártású töltőkábellel rendelkeztek a készülékek számára, így igencsak nehézkes volt a töltőkábelek megosztása. Sok háztartásban a kábelek csomókba tekeredve ömlöttek ki a fiókokból.

A régi emojik

Az ASCII hangulatjelek olyan egyértelműek voltak számunkra, mint a mai smiley-k. A klasszikus mosolygós és kacsintós arcoktól kezdve 🙂 😉 a csalódott kifejezésekig -_- és még az aranyos kis állatok <(^ _ ^)> is tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy kifejezzük magunkat.

Egy másik hihetetlen tény a csengőhangokkal kapcsolatos. Anno pénzért vásároltunk polifonikus csengőhangokat. Az újságok hátulján mindig nagy választékban találhattunk különböző háttereket és csengőhangokat, melyeket SIM-kártyánk segítségével tudtunk kifizetni.

Csak elküldünk egy kódot az adott számra és máris letöltődött a telefonunkra az új polifonikus csengőhang. Amikor a buszon, pár évvel később már egy szöveget tartalmazó Eminem szám csörrent meg csengőhangként, a fiatalok egész társasága elhűlve tekintett a hang irányába, mert ez már egy Mp3 képes telefon meglétét jelentette. Ez volt csak az igazi attrakció!

Snake

Mindenki kedvenc játéka a Snake volt, többnyire azért, mert más opció nem is létezett arra, hogy telefonon játszunk. A game eredetileg a Nokia 6110-en debütált, ami számtalan unalmas órát töltött ki a fiatalok életében. Az egyszerű, pixelekből álló vonal, azaz kígyó feladata az volt, hogy a képernyőn megjelenő kockákat megegye, amihez csupán 4 gombot kellett használnunk.

Egy biztos, ugyanúgy megállt bennünk az ütő, mint manapság, mikor leejtettük a telefont a gress lapra, viszont mi valójában a burkolatot féltettük az elpusztíthatatlan készüléktől. Te is emlékeztél még ezekre a ma már furcsaságnak számító tényekre?