Mutatunk egy izgalmas listát, amiben olyan mobilok szerepelnek, amelyek mára legendássá váltak, sokaknak pedig nosztalgikus élményt jelenthet, ha visszagondolnak a cikkben szereplő modellekre. Lássuk a készülékeket, amelyek nagy érdeklődésre tartottak számot a 90-es évek végén és a 2000-es években. Előre jelezzük, a cikk elég sok Nokiát tartalmaz!
2010 körül már a kezdetlegesebb okostelefonok kezdték egyre inkább uralni a piacot, azóta pedig minden valamire való készülék jelentős méretű érintőképernyővel rendelkezik és tulajdonképp már egy zsebszámítógépet hordozunk magunknál. Voltak azonban idők, amikor még annak is örült az ember, ha nem kell telefonfülkét keresnie, hanem elég volt elővennie az általa birtokolt mobilt.
Persze később, ahogyan nőttek az igények és a technológia is fejlődött, ezek a telefonok egyre több dologra voltak képesek, azt viszont nehéz lenne ráhúzni a 90-es évek második felére vagy az utána következő évtizedre, hogy kizárólag unalmas, tucattermékek kerültek volna ki a telefonos piacra, némelyik ugyanis abszolút egyedi volt a maga nemében. Többek között ezért gyűjtötte össze a Gizmodo portálja azt a néhány modellt, amit nehezen felejtenek azok, akik megélték az említett korszakot.
Nokia 5110 — 1998
Ez a telefon azért volt igazán érdekes, mert cserélhető borítással rendelkezett, tehát személyre szabhattuk a színek által. Ez nagy dolognak számított akkoriban és trendibbé válhatott a készülékünk. Azt már mi tesszük hozzá, de tény, hogy az üzemideje és strapabírósága miatt is kívánatossá vált sokak számára, már játszani is lehetett rajta a Snake nevű mára ugyancsak legendás játékkal, az antennájából pedig szintén kaphatók voltak alternatívabb változatok. Ez volt egyébként az egyik utolsó külső antennás mobil.
Nokia 3310 — 2000
Ebből manapság már modern változatot is árulnak, amire a Nokia úgy hivatkozik, hogy „az összes telefon őse visszatért". Ez persze némi túlzás, de az tény, hogy erre és az elődre, vagyis a 3210-esre alighanem sokan jó szívvel gondolnak vissza. Miért is tennének másképpen, hiszen utóbbiból 160 milliónál is többet adtak el, egyszerűen használható volt, tetszetős volt a forma, elérhető az ár, na és persze cserélhető volt az előlap. A 3310 ennek lett a folytatása 2000-ben, megtartva a testvérmodell jó tulajdonságait, így többek között a hosszú üzemidőt és a nagyon masszív kialakítást, amiből sok-sok mém született azóta. Jobbá is vált, hiszen többet tudott olyan dolgokkal, mint mondjuk a szerkeszthető csengőhangok. Sokaknak csak egy dolog jut eszébe erről: mém!
Danger Hiptop/T-Mobile Sidekick — 2002
Az iPhone megjelenése után több gyártó is próbálkozott olyan okostelefonokkal, ami kicsúsztatható vagy kihajtható billentyűzettel rendelkezett. Ez azonban nem volt új találmány, hiszen már az ezredforduló környékén is láttunk hasonló megoldásokat, így például ennél a mobilnál is, amit a Danger tervezett, a T-mobile pedig kiadott a saját márkajelzése alatt. Gyakorlatilag az volt a cél ezzel a típussal, hogy a felhasználók egy mini laptopot kapjanak, amin a telefonálás és az akkor egyre alapvetőbbé vált funkciók mellett internetezni is tudjanak, amennyiben erre megvolt a szükséges adatalapú szolgáltatás. A telefon számára leginkább az USA volt a főpiac, a celebek körében pedig gyorsan népszerűvé vált.
Moto Razr V3 — 2004
Ezt sem feledjük el egyhamar. A korszak egyik legjobb formatervével megáldott, a fiatalok körében pedig az egyik legmenőbbnek számító telefon volt, még David Beckham is beállt egy reklámra. 130 milliónál is több fogyott a kihajtható telefonból, amelyen sokan szerették a dupla képernyős megoldást, a VGA kamera pedig elég lenyűgözőnek hatott azokban az időkben. Vékony kialakítása és dizájnja miatt divatos volt, így a 2007-es folytatás, a Razr2 is megtartotta a legfontosabb jellemzőket.
Sony Ericsson W550i — 2005
Akik imádtak zenét hallgatni és saját telefonjukon is szívesen tárolták volna kedvenc számaikat, azoknak biztosan megfordult a fejükben, hogy vegyenek egyet a Sony Ericsson Walkman-mobiljai közül. Ezeknek már a külleme is egyedi volt, fiatalos, lendületes formát kapott, oldalra kihajtható felső résszel, amitől kifejezetten érdekesnek számított. FM-rádiót és digitális zenelejátszót kínált, még CD-író szoftvert is tartalmazott a készlet, játékoknál pedig pazar volt, hogy vízszintes helyzetben kell használni, így a kezelőgombok is jobban kézre álltak, kontrollerszerű élményt nyújtva ezzel.
LG Chocolate — 2005
Ugyanúgy 2005-ben került kiadásra az LG csokitelefonja. Ez persze csak egy fantázianév, semmi köze nem volt az édességekhez, de menőn néztek ki rajta az érintőgombok, amik pirosan világítottak, ahogy felfelé csúsztattuk a képernyőt. Ez bizony egy csúszkás mobil volt, amit a márka egyik tervezője szerint direkt úgy terveztek, hogy ne hasonlítson az akkori telefonokra. Több kivitel is készült belőle, 1,3 megapixeles kamerával már ez is rendelkezett, de többek között MP3-lejátszóval és FM-rádióval is, követve trendeket. Néhány évvel később még érintőképernyős változat is született belőle.
Nokia 7370 — 2006
Ez is rendelkezett azzal a forgós mechanizmussal, mint a fentebb már említett Sony Ericsson, itt viszont nem a lazaságra törekedtek a dizájnt illetően, inkább egy divatcikket akartak csinálni a Nokiánál. Egyediek voltak a gombjai, mivel nem volt érezhető a kattanás azok lenyomásakor, de a bőrhatású külső elemek még inkább emlékezetessé tették még úgy is, hogy nem vált egy igazán mainstream dologgá.
Blackberry Pearl 8100 — 2006
Egy Blackberry birtoklása mindig nagy presztízzsel járt, ráadásul ha igazán kényelmesen használható és kellően okos dolgot akartunk, akkor érdemes volt elgondolkodni valamelyik gyártmányukban. A Pearl sorozat elég sikeres volt, ami a 8100-as modellel indult el, a szériát pedig 2010-ig tolták tovább. A szóban forgó darab azért is volt annyira ikonikus, mert ez volt az első BlackBerry készülék kamerával és médialejátszóval.
Nokia N95 — 2007
Még egy Nokia a listán és lesz még, de nem is meglepő. A márka az élmezőnyt erősítette ekkoriban a mobiltelefonok piacán és emlékezetes dolgokat adtak ki a kezükből. Az N95 azért volt érdekes, mert szinte minden benne volt, amit az ember elképzelhetett abban az időben egy telefon kapcsán. Volt egy 5 megapixeles kamerája Carl Zeiss optikával és további hasznos funkciókkal a fotózáshoz, mint például ISO-beállítások, fehéregyensúly, erős vaku, automatikus fókusz és még sok más. Emellett ez volt az egyik első telefon, amely beépített GPS-t kapott, ami pedig még menőbbé tette, hogy két irányba is csúsztatható volt a képernyő. Felfelé mozdítva megkaptuk a szokásos gombokat, oldalra pedig a dedikált médiabillentyűket.
Nokia E71 — 2008
A Blackberry tényleg sikeres volt azzal, amit kitalált, erre pedig a Nokia is lépett. Kijöttek az E61-es modellel, majd 2008-ban következett az E71-es, ami a korábbi próbálkozások folytatása volt, egyúttal a Blackberry pénztárcakímélőbb alternatívája. Olyan szempontból is jó döntésnek tűnt akkor ebbe az irányba elmenniük, hogy az E-sorozat az üzleti készülékeket tartalmazta, ezek pedig emlékezetesek maradtak. Sok dolgot tudott, ami ma már alap, még prezentáció-megjelenítője is volt, plusz olyanok, mint a PDF-olvasót, Zip-tömörítő, miközben az internetezés és a YouTube-videók megtekintése sima dolognak számított.